A szeretet mely sosem múlik,
Belülről éget,míg tested ki nem múlik.
Ereje mint a tűz,főleg ha fáj,
El nem alszok,csak te táplálod már.
Néha ha rágondolsz a sírás fojtogat,
Sose felejted már vele múltodat.
Ő volt ki erőt adott jóban,rosszban,
Mond meg Istenem,ilyenkor ő hol van?
Vétkes lelkem ezzel bünteted,
Szenvedjek míg bele nem gebedek.
Kinézek az albakon,s beugrik arca,
Az a pillanat mikor tüzesen csókolt ajka.
Nélküled a tavasz,nem öröm és jóság,
A csókok mit adtál,nem maradt adósság.
Nem feledem a múltat,a szép időt,
A szeretet bennem egyre csak nőtt.
Mai napig sem múlik,csak kínoz jajj,
A világon nincs ennél nagyobb baj!

Ha valaki szeret,önmagad lehetsz,
Olyan önmagad kit még te sem ismerhetsz,
Mert a belső éned,mi bent lakozik,
Tévhitek miatt kijönni habozik.
De ha érzi,hogy szeretik,és feltétel nélkül szerethet,
Van ember kivek örökké kacaghat nevethet,
Kirobann és utat tör magának,
Megálljt parancsolva,a bús magánynak.

Hallom a falevelek suhogását,
Féltő szíved halk suttogását,
Megjött az ősz,szép így a szerelem,
Neved mostmár soha nem feledem!
Ahogyan a madár is szereti anyját,
Ha elhagylak,majd én is visszatérek hozzád.
Soha nem feledem,szíved szorítása,mint vas bilincs,
Kinyitnám feléd lelkem,ha lenne rajta kilincs,
Ám mivel lelkem ajtaján nincsen kilincs,bánom,
Egyetlen mi összeköthet minket,szép kislányom,
Kinek arca te rád emlékeztet,fiatal szerelmünkre,
Ez vezet rá,vigyáznunk kell a szívünkre,
Amint Isten feloldoz,Lucifer rabságából,
Kitekintek lelkem ajtajából,
Megnyílt az ajtó,ez kell hát hozzá,
Lelkem mostmár csak a tiedhez vonzá.
Szeretetünk nem múlik el,csak néha nyugszik a tűz,
Kell mi tálpálja,amitől éghet,a szíved erre űz,
A kis butus,helyet éget magába a nevednek,
Azért,hogy el ne feledjem,örökké téged SZERETLEK!

Supra cipő menő vagy,
A szar tőled belém fagy,
Ha leveszed a pólódat,
Rámjön az irtózat,
Csupasz test,kint a bordák,
Nincs ennél csúnyább látvány,
Azt hitted,hogy sexy vagy,
Ahhoz a ruhád magadon hagyd!

Feltöltesz egy képet,lájkolják a menőt,
Lemégy a térre,leoltják az igazi nők.
Lehetsz raj fent a szaros fészen,
Ha jól nézel ki,De csak képen!
Ha nőt akarsz hát,ne öltözz buzinak,
Hamarabb segget tekernek,egy szaros kis Suzinak.
A nőknek férfi kell nem egy páwa swag yolo.
Ha tudod mi a gyengedség,akkor leszel csak ott jó.

A költő dolga leírni,mi is a szerelem,
Viszont,hogy átérezd,nem elég ha verselem.
Ahhoz,hogy tudd,mi ez az isteni érzés,
Ahhoz kell az életben egy-két lelki vérzés.
És ha már vérzett a lelked eleget,megerősödik szíved,
És ha a sors látja,hogy eddig te kaptad a legtöbb ívet,
Áld melléd egy embert,ki mellett önmagad leszel,
Ez az ember szeretni fog téged,bármit is teszel.

A szeretet egy relatív fogalom,
Az érzést örökre szívembe fogadom,
Ha van ki megadja nekem,akkor élhetek örökké,
Hiszen az életem addig tartson mint az övé,
Hiszen az én életem a szeretet,és a szeretet ő,
Nélküle az életem,egy kibaszott taknyos zsebkendő,
Ezért kérem a sorstól,tartsa mellettem,míg élek,
Hisz nélküle a bennem élő valami,az nem lélek,
Csak egy üres hely,hol helye lenne szeretetnek,
Ha ő nincs,szeretet sincs,és nem akarom,hogy belevesszek.

Az éjjel volt egy álmom,
Arról szólt,nem állok két lábon.
Feküdtem a földön tétlenül,
Körülöttem tömeg terül.
Nem értettem mi volt ez,
Reméltem valaki megoldást talál,
Ez volt az az érzés,
Talán ilyen sötét,ilyen rideg lehet a halál.

Az első csók milyen is?
Tőle hát egy extázis.
Elcsábított,elkábított,megszűnt a világ,
Elfeledtem,hogy van még sok sok hibád.
Rájöttem,hogy ezekkel is,de téged szeretlek,
Ha éjjel felkelek,nem mást,téged kereslek,
És ha nem vagy itt lehull könnyem,
Hogy szerettem beléd ilyen könnyen?

Álmodtam egy szép világot,
Szíve mind csak én rám vágyott,
Futottunk a réten gondtalanul,
Ezt vettük hát most alapul,
Megfogadtuk neked én nekem te,
Kezem soha-soha el nem engedte.
Felébredtem hát,rájöttem csak álom volt,
Nem vagy itt velem,sír az ég,a Nap,a Hold.