A szeretet mely sosem múlik,
Belülről éget,míg tested ki nem múlik.
Ereje mint a tűz,főleg ha fáj,
El nem alszok,csak te táplálod már.
Néha ha rágondolsz a sírás fojtogat,
Sose felejted már vele múltodat.
Ő volt ki erőt adott jóban,rosszban,
Mond meg Istenem,ilyenkor ő hol van?
Vétkes lelkem ezzel bünteted,
Szenvedjek míg bele nem gebedek.
Kinézek az albakon,s beugrik arca,
Az a pillanat mikor tüzesen csókolt ajka.
Nélküled a tavasz,nem öröm és jóság,
A csókok mit adtál,nem maradt adósság.
Nem feledem a múltat,a szép időt,
A szeretet bennem egyre csak nőtt.
Mai napig sem múlik,csak kínoz jajj,
A világon nincs ennél nagyobb baj!

Megosztás a facebookon