Hallom a falevelek suhogását,
Féltő szíved halk suttogását,
Megjött az ősz,szép így a szerelem,
Neved mostmár soha nem feledem!
Ahogyan a madár is szereti anyját,
Ha elhagylak,majd én is visszatérek hozzád.
Soha nem feledem,szíved szorítása,mint vas bilincs,
Kinyitnám feléd lelkem,ha lenne rajta kilincs,
Ám mivel lelkem ajtaján nincsen kilincs,bánom,
Egyetlen mi összeköthet minket,szép kislányom,
Kinek arca te rád emlékeztet,fiatal szerelmünkre,
Ez vezet rá,vigyáznunk kell a szívünkre,
Amint Isten feloldoz,Lucifer rabságából,
Kitekintek lelkem ajtajából,
Megnyílt az ajtó,ez kell hát hozzá,
Lelkem mostmár csak a tiedhez vonzá.
Szeretetünk nem múlik el,csak néha nyugszik a tűz,
Kell mi tálpálja,amitől éghet,a szíved erre űz,
A kis butus,helyet éget magába a nevednek,
Azért,hogy el ne feledjem,örökké téged SZERETLEK!

Megosztás a facebookon