A szeretet mely sosem múlik,
Belülről éget,míg tested ki nem múlik.
Ereje mint a tűz,főleg ha fáj,
El nem alszok,csak te táplálod már.
Néha ha rágondolsz a sírás fojtogat,
Sose felejted már vele múltodat.
Ő volt ki erőt adott jóban,rosszban,
Mond meg Istenem,ilyenkor ő hol van?
Vétkes lelkem ezzel bünteted,
Szenvedjek míg bele nem gebedek.
Kinézek az albakon,s beugrik arca,
Az a pillanat mikor tüzesen csókolt ajka.
Nélküled a tavasz,nem öröm és jóság,
A csókok mit adtál,nem maradt adósság.
Nem feledem a múltat,a szép időt,
A szeretet bennem egyre csak nőtt.
Mai napig sem múlik,csak kínoz jajj,
A világon nincs ennél nagyobb baj!

Megosztás a facebookon

A költő dolga leírni,mi is a szerelem,
Viszont,hogy átérezd,nem elég ha verselem.
Ahhoz,hogy tudd,mi ez az isteni érzés,
Ahhoz kell az életben egy-két lelki vérzés.
És ha már vérzett a lelked eleget,megerősödik szíved,
És ha a sors látja,hogy eddig te kaptad a legtöbb ívet,
Áld melléd egy embert,ki mellett önmagad leszel,
Ez az ember szeretni fog téged,bármit is teszel.

Megosztás a facebookon

Az első csók milyen is?
Tőle hát egy extázis.
Elcsábított,elkábított,megszűnt a világ,
Elfeledtem,hogy van még sok sok hibád.
Rájöttem,hogy ezekkel is,de téged szeretlek,
Ha éjjel felkelek,nem mást,téged kereslek,
És ha nem vagy itt lehull könnyem,
Hogy szerettem beléd ilyen könnyen?

Megosztás a facebookon

Álmodtam egy szép világot,
Szíve mind csak én rám vágyott,
Futottunk a réten gondtalanul,
Ezt vettük hát most alapul,
Megfogadtuk neked én nekem te,
Kezem soha-soha el nem engedte.
Felébredtem hát,rájöttem csak álom volt,
Nem vagy itt velem,sír az ég,a Nap,a Hold.

Megosztás a facebookon